Na végre, egy kis élet…
Poltiszttel valóban nem cseresznyézünk egy tálból, még ha kínálja is… Messziről kerültük őket, ösztönösen, pedig megmondták az elején, hogy a szolgálati úton kívül is megkereshetők. Ráadásul volt a századnak is saját poltisztje, helyesebben tiszthelyettese, egy ragyásképű rigó, akit az év során ötször vagy hatszor, ha láttunk. Az elején talán valaki próbált nála panaszkodni, de úgy söpörte le, mint a legyet.
Meg hát ugye a századparancsnok is párttag volt, meg néhány katonatársunk is (18 hónapos is, meg frissen érettségizett tápos is), a fene se ismerte ki magát a rendszerben, ahol pártfüggelmi viszonyok és szolgálati viszonyok keveredtek összevissza. Milyen lehetett az alapszervi élet? Nem mintha érdekelne, de hát pont 1985-ben, a mi időnkben volt egyrészt az utolsó pártkongresszus, aminek tiszteletére még valami eszmei és harcászati teljesítményfokozással és lelkesítéssel is próbálkoztak, nem sok sikerrel. Meg pont akkor adta be a kulcsot rövid egymásutánban a harmadik pártfőtitkár, a vastüdejű, mindez elég sok lelki terhet jelenthetett a politikai irányításnak…
↧
Szerző: janicsar
↧